A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

(* 1880. ? Nyitra, † 1944. ? Sachsenhausen, koncentrációstábor) Író, lapszerkesztő. A középiskola elvégzése után jogi diplomát szerzett. Kiadója és főszerkesztője volt a Nyitravármegye c. hetilapnak. Főleg művelődéstörténeti értekezéseket írt. – Fm. Babérág és koldusbot (v., 1939); Híres nyitraiak (tan., 1940); A nevető Nyitra (tan., 1940); Nyitra aranykönyve (Dallos Istvánnal és Mártonvölgyi Lászlóval, 1940; Nyitrai fejfák (tan., 1941).

(* 1925. okt. 28. Nyitra † 2007. jún. 7. Udvard) Néprajzi, helytörténeti író. Érsekújváron érettségizett (1944), majd vasutas lett (1944–1945). Később a Fűszerpaprika Szövetkezet, ennek államosítása után az érsekújvári konzervgyár tisztviselője, ill. igazgatója. 1963-ban diplomát szerzett a prágai Vegyipari Egyetemen. 1986-tól nyugdíjas. Lakóhelye, Udvard község múltjával és néprajzával ezt követően kezdett foglalkozni. Fm: Udvard múltja és jelene (1993); Udvard nevezetességei (1994).

(* 1941. márc. 15. Nyitra – † 2021. szept. 21. Kolon) Történész, egyetemi docens. A pozsonyi Comenius Egyetemen 1964-ben szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet, 1974-ben a moszkvai Lomonoszov Egyetemen, 1985–1986-ban Prágában a politikai főiskolán tanult, 1984-től docens. 1964 és 1970 között a kassai magyar gimnázium tanára, 1970-től 1988-ig a kassai műszaki főiskola előadója volt. 1988-ban a nyitrai Pedagógiai Főiskola tanára lett, 1991–2006 között az egyetemmé fejlődött főiskola magyar nyelv és irodalom tanszékén gyermekirodalmat és görög mitológiát oktatott.

(* 1932. jan. 22. Szilice – † 2000. jan. 11. Nyitra) Régész. Középiskolai tanulmányait Rozsnyón  végezte. 1951-ben érettségizett, majd 1951–1956 között a pozsonyi Comenius Egyetemen régészetet hallgatott. Egy évet a prágai Károly Egyetemen is tanult. Az SZTA nyitrai Régészeti Intézetének a munkatársa volt. Szakterülete a paleolitikum régészete, elsősorban kelet-szlovákiai helységekben (Szilice, Abaújszina, Bárca, Kenyhec, Lándzsásötfalu, Tiba stb.) vezetett ásatásokat. 1968-tól tagja volt a római Instituto di Paleontologia Umananak, 1970-től a National Geographic Societynek és 1976-tól elnöke volt a Nemzetközi Prehisztorikus és Protohisztorikus Unió 10. bizottságának. Tanulmányait többnyire szlovákul, angolul, ill. németül publikálta. – Fm. Príspevok k poznaniu aurignacienu na východnom Slovensku (1956); DejinyPrešova I/2. (1965); Barca bei Košice – Paläolithische Fundstelle (1968); Archeologický prieskum v povodí Sikenice (Nevizánszky Gáborral) (1985); Mittelpaläolithische kleinförmige Industrie aus den Travertinfundstellen der Zips (1990); Sociohistoricaland Palaeo-ecological Considerations of Aurignacian in Europe and Near East (1999).

(* 1975. márc. 22. Ipolyság) Irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő. A nyitrai Konstantin Egyetemen szerzett magyar–szlovák szakos tanári diplomát 1998-ban. A Partitúra irodalomtudományi folyóirat főszerkesztője, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének oktatója. – Díj: Posonium Különdíj (2002); Madách Imre-díj (2011). – Fm. Rácsmustra (tan., 2001); A jelek szerint (tan., 2003); Bevezetés a krimi olvasásába (tan., 2007); Kriptománia (tan., 2008).

(*1986. szept. 4. Nyitra) Színésznő. Gyermekkorát Nagycétényben töltötte, itt végezte alapiskolai tanulmányait is. A komáromi Selye János gimnáziumban érettségizett 2004-ben. Pozsonyban és Budapesten is felvételizett a színművészeti egyetemre, végül Budapest mellett döntött. Jordán Tamás felkérésére egy évig a Nemzeti Színház stúdiósaként tevékenykedett, majd 2012-ben Máté Gábor osztályában elvégezve a Színház és Filmművészeti Egyetemet a Katona József Színházhoz szerződött. Eddig közel 35 színdarabban játszott (pl. Nádas Péter: Szirének, Feydeau: A hülyéje, Flaubert: Dilettánsok, Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon, Shakespeare: Ahogy tetszik). Filmekben, filmsorozatokban is szerepelt. Az Enyedi Ildikó rendezte, Berlinben Arany Medve-díjjal kitüntetett Testről és lélekről c. filmben nyújtott alakításáért 2017 decemberében elnyerte az Európai Filmakadémia legjobb európai színésznőjének járó díját. Élettársa Nagy Ervin színművész. Ir.: Szabó G. László: Borbély Alexandra, cétényi unikum, Vasárnap, 2015. augusztus 20.

(* 1901. dec. 25. Nyitra, † 1972. ápr. 21. Felsőbodok) Író, újságíró, szerkesztő. A második vh. előtti években szlovákiai magyar lapok munkatársa (Népakarat, Magyar Újság, Prágai Magyar Hírlap), s egyik alapítója volt a Híd – Szlovenszkói Magyar Irodalmi Társulatnak (1936–1944), és Mártonvölgyi Lászlóval együtt szerkesztette ennek kiadványait (Szlovenszkói magyar írók antológiája I–IV.). – Fm. A Híd vallomása (emlékirat, 1969).

(* 1944. nov. 1. Köbölkút) Nyelvész, adjunktus. Érsekújvárott érettségizett (1963), majd angol–spanyol szakot végzett a Comenius Egyetemen (1968). Előbb középiskolai tanár Pozsonyban, 1970-től tanársegéd, majd adjunktus volt a nyitrai Pedagógiai Főiskola angol tanszékén. 1976-tól uo. az Irodalomkommunikációs Kabinet tudományos kutatója, 1981-től a Szlovák Nyelv és Irodalom Tanszék állományában fordítás- és irodalomelméletet oktatott. 1982-ben Franciaországba távozott, ezt követően tevékenysége ismeretlen. – Összehasonlító nyelvészettel, fordításelmélettel, irodalmi műalkotások adaptációjának kérdésével, szövegelemzéssel és szövegelmélettel foglalkozott. Bölcsészdoktori értekezését „A spanyol, az angol, a magyar és a szlovák főnevek többes száma” (1974), kandidátusi értekezését „Az irodalmi művek adaptációja” (1981) címmel írta. Cikkei, tanulmányai, tankönyvei, fordításai 1969-től jelennek meg különféle évkönyvekben,  folyóiratokban. 1976-tól 1978-ig az ICLA (Nemzetközi Komparatisztikai Szövetség) műfordításelméleti bizottságának titkára volt.  – Fm. Phonetics and Phonology (főiskolai tankönyv, 1975); Introduction to the Study of English (főiskolai tankönyv, 1976); Morphology with Exercises (főiskolai tankönyv, 1976); Translation As Comparison (tan., A. Popovičcsal, 1976); Communicational Aspect of Literary Tradition (tan., A. Popovičcsal, 1979).

(* 1942. okt. 15. Kéménd) Biológus, egyetemi oktató. A pozsonyi Comenius Egyetemen 1964-ben biológusi oklevelet szerzett, 1975-ben doktorált állatökológiából (kőbányák madártársulásai), 1993-tól kandidátus, 1996-től egyetemi docens, 2002-től egyetemi tanár). 1964–1973 között a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán állattant adott elő, közben ugyanott 1969–1972-ben a Pedagógiai Főiskolán az általános biológia oktatója volt. 1973–1985-ben az SZTA Kísérleti Biológiai Intézetének, 1985–1992-ben a SZTA zólyomi Erdőökológiai Intézetének a munkatársa. 1993-tól a Zólyomi Műszaki Egyetem Selmecbányai Ökológiai Karának oktatója. Tudományos munkássága során antropogén biotópok madárközösségeivel, az Északi-Kárpátok és a Pannon-medence kisemlős–ektoparazita társulások vizsgálatával, apró emlősök külső élősködőinek chorológiai, ill. bionómiai kutatásával foglalkozott. Öt szakmonográfia szerzője, ill. társszerzője. Eddig 256 szakdolgozatot publikált az állattan és az ökológia tárgyköréből (ebből többet Stollmann Andrással közösen).

(* 1862. Szalakusz, † 1933. ápr. 4. Nyitra) Katolikus pap, nyitrai kanonok, politikus. Bécsi teológiai tanulmányait követően Nyitrán volt káplán, majd a budapesti egyetemen oktatott teológiát. 1911-től nyitrai kanonok, majd címzetes prépost volt. 1906 és 1933 között a Nyitramegyei Szemle szerkesztője. Az államfordulatot követően a Országos Keresztényszocialista Párt (OKSZP) konzervatív, élesen liberálisellenes papi szárnyának meghatározó alakja; 1925-től a 1929-ig a prágai nemzetgyűlés szenátora volt. Szüllő Géza elnöksége idején többször szembehelyezkedett a párt irányvonalával, élesen támadta a Magyar Nemzeti Párttal való együttműködés politikáját. 1932-ben az OKSZP tiszteletbeli elnökévé választották. – Fm. Zarándoklat a Szentföldre (1906)

(* 1900. nov. 30. Pozsony – † 1974. febr. 21. Nyitra) Mezőgazdász, egyetemi oktató, szakíró. A magyaróvári Gazdasági Akadémián gazdászoklevelet szerzett, tanulmányait a budapesti Egyetem Közgazdaságtudományi Karának mezőgazdasági szakán és a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folytatta, ahol doktorált (1939). Különböző gazdaságokban dolgozott, 1938-ban a Kisalföldi Mezőgazdasági Kamara tanácsosa, 1939-től igazgatóhelyettese lett. 1945 után a nagysurányi, majd a szeredi cukorgyár célgazdaságában tevékenykedett. 1952-ben a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola (ma: agráregyetem) földművelési tanszékén tanár lett. A talajműveléssel, a trágyázással, a búza, a kukorica és a burgonya termesztésével foglalkozott. Munkássága elismeréséül a gödöllői Agrártudományi Egyetem a mezőgazdasági tudományok doktorává avatta (1970). Kb. 280 tudományos értekezést és népszerűsítő cikket írt magyarul és szlovákul. Számos szlovák és cseh szakkönyvet fordított magyarra. – Fm. A búza jobb bokrosodásának kihasználása a termésfokozás céljából (1939).

(* 1938. júl. 10. Rimaszombat) Fizikus, egyetemi docens. Szülővárosában érettségizett, a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett 1961–ben. 1963-tól a Nyitrai Pedagógiai Főiskola (jelenleg Konstantin Filozófus Egyetem) adjunktusa, majd docense. 1978-tól a fizikai tudomány kandidátusa. Kutatási területe a spektroszkópia. Tudományos társaságok tagja, 1990-től a nyitrai ref. egyházközség világi gondnoka. 2003-ban az Apáczai-emlékérem kitüntetettje. – Fm. Szikraionforrás vizsgálata és alkalmazása teljes elemzésre – kandidátusi disszertáció (1978).

(* 1919. szept. 28. Nyitra, † 1995. márc. 13. Busóc [Bušovce]) Levéltáros, helytörténész. Elemi iskolai és reálgimnáziumi tanulmányait Késmárkon végezte, végül Pozsonyban fejezte be, ahová apja halála után (1938) költöztek. A pozsonyi Szlovák Egyetem Bölcsészeti Karán történelmet és német nyelvet tanult. 1942-ben a régészeti szeminárium könyvtárosa lett. 1944-ben a Szlovák Nemzeti Felkelésben való részvételéért letartóztatták, a front átvonulása után, 1945-ben viszont a szovjet titkosrendőrség, az NKVD fogta le. 1948-ban Homonnán, az Andrássy család ottani könyvtárának a rendezésével bízták meg, közben létrehozta a Mezőgazdasági Levéltár kerületi fiókját. 1952-től a Mezőgazdasági Levéltár nyitrai fiókjának vezetője volt. 1956-ban a Nyitrai Állami Levéltár munkatársa lett és itt dolgozott 1965-ig, amikor egészségi okokból áthelyezték a nyitrai Mezőgazdasági Múzeumhoz, ahol nyugdíjba vonulásáig történészként dolgozott. 1976–1983 között a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola óraadó tanáraként hangszertörténetet oktatott. Írásai szlovák nyelven jelentek meg. – Fm. Hornád v praveku so zvláštnym zreteľom na územie ČSR [A Hernád az őskorban, különös tekintettel Csehszlovákia területére] (1949); Historické organy na Slovensku [Történelmi orgonák Szlovákiában, társszerző] (1982–1989).

(* 1888. júl. 13. Nyitra, † ?) Ügyvéd, politikus, publicista. A középiskolát Nyitrán és Nagyszombatban, jogi tanulmányait Budapesten végezte; az ügyvédi oklevelet már Csehszlovákiában szerezte meg. Nyitrán élt; a keresztényszocialista pártban politizálva több cikluson keresztül tagja volt a városi képviselőtestületnek. Számos előadást tartott a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület helyi szervezetében, melynek elnöke volt. Sűrűn publikált, a városi közéleti, társadalmi és szociális problémákkal foglalkozó cikkei a helyi lapokban s a Prágai Magyar Hírlapban, a szlovák állam idején pedig az Esti Újságban ás a Magyar Hírlapban jelentek meg. – Fm. A Zobor vidéke (1941).

(* 1967. szept. 8. Budapest [Mo.]) Irodalomtörténész és -kritikus, szerkesztő. Szülővárosában végezte tanulmányait, az ELTE BTK-án szerzett magyar, majd esztétikai szakos képesítést 1997-ben, ugyanitt doktorált (2000), de elvégezte az összehasonlító irodalomtörténet szakot is. Az Iskolakultúra rovatvezetője, a Prae szerkesztője, ill. a Szőrös Kő és az Opus főszerkesztője, a Partitúra felelős szerkesztője. Jelenleg a komáromi Selye János Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének vendégoktatója és a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara Nemzeti és Nemzetiségi Kultúrák Intézetének kutatója. Tankönyvet is írt, szöveggyűjtemények összeállításában vett részt. Főbb díjai, kitüntetései: Pro Scientia Aranyérem (1997); Fáy András-díj (1997); Posonium Irodalmi Díj Különdíja (2008). Érsekújvárott él. – Fm. Kalligráfia és szignifikáció (tan., 1997); Orfeusz feldarabolva. Zalán Tibor költészete és az avantgárd hagyomány (mon., 2003); Ady-kollázs (tan., 2003); Féregjáratok (tan., 2005); Paraziták (tan., 2006); Hagyománytörténés. A „szlovákiai magyar” líra paradigmái 1989–2006 (tan., 2007); Hibridek (tan., 2007); Extrák (tan., 2008); Paraf. Juhász R. József költészetéről és performanszairól (mon., Michal Murinnal és Jozef Cseressel, 2008).

(* 1897. jan. 19. Ghymes, † 1981. júl. 28. Nyitra) Költő, pedagógiai szakíró. A két háború között a Nyitra környéki Berencs községben tanított. Bekapcsolódott az akkori nyitrai magyar irodalmi és kulturális életbe. Versei a helyi lapokban jelentek meg. – Fm. Sárbilincsben (v., 1935). – Ir. Szeberényi Zoltán: A „Híd – Szlovenszkói Magyar Irodalmi Társulat” kiadói tevékenysége (In uő.: Visszhang és reflexió, 1986).

(1933. júl. 20. Medve, † 2002. nov. 27. Nyitra) Pedagógiai szakíró, egyetemi docens. Komáromban érettségizett (1954), a Comenius Egyetem BTK-n magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1958). 1976-ban doktorált és kandidátusi címet kapott. 1961-ig a galántai gimnáziumban tanított, majd a nyitrai Pedagógiai Főiskola tanársegédje, adjunktusa (1963) és docense (1980) lett. – Kutatási területe az oktatáselmélet és a tehetséggondozás. Módszertani írásai, tanulmányai szakfolyóiratokban jelentek meg. Szakkönyvek fordításában is részt vett. – Fm. Módszeres eljárások, a szakkifejezések kétnyelvű oktatása (1985); Didaktika (E. Petlákkal, szlovákul, 1987); Pedagogika pre majstrov odbornej výchovy [Pedagógia a szakképzés mesterei számára] (1988); Didaktika (2001).

(* 1895. ? Léva, † ?) Publicista, író. A rozsnyói evangélikus főgimnáziumban érettségizett. Az első vh. idején középiskolásként szerkesztette a Törekvés c. ifjúsági folyóiratot. Zeneszerzést tanult Kolozsvárott, majd jogot Budapesten. 1926-ban Rozsnyóra költözött, ahol 1944-ig ügyvédként dolgozott. 1945 után nyugdíjasként Nyitrán élt. – Cikkei, regényei a Prágai Magyar Hírlapban, a Rádióéletben, a Slovenský národban jelentek meg. Önéletrajzi jellegű, szerelmi tárgyú regényei (A mosolygó szent, Májusi asszony, Zsuzsanna és a fiatalok) a Prágai Magyar Hírlapban jelentek meg folytatásokban. Könyv alakban csupán az első jelent meg, ezt Alexander P. Dobromil szlovákra is lefordította. – Fm. A mosolygó szent (r., é. n.).